4.

valahol bent lent
mélyebben a kerti fáknál
hol az ős birs terem
hol hirtelen fűjű vággyal
csontba ereszkedik a táj

varázsszó a szó
elfeledve már
nyitni-kék nyitni-kék
miféle pőreség
dúl a dalban
pőre láng
mind mi énekel
szedd fel a szemet
ne maradjon szó
szál szó szárszó
szóvirág-dadogás
csak az ütem maradjon
valahol bent lent
kalimpa dobolás

8.

az öregség fogoly
nincs madár
ki röpte lenne
fellegeket rejt
mint az ég
mit öle takar
annyija van
annyira él
szárnyak vergődnek
a szájban
áthatólhatalan
minden tükör

9.

vadvirág-nyár
szellő hívta este
vonatom zakatol
fekete
fekete

napnyugta korom-üledék
a szám
Bakony-hazám
én éhem
éber éjszakám

néma őrzők
a sok halott barát
mint a te fáid
égbe temetkeznek
minden éjszakán

én vonatom
vadvirág-nyár
temet a szellő
körbe-körbe jár

7.

enged hogy üres lelkem
lepkemód válladon pihenjen
hogy szárnyam pávaszeme
bőrödön dermedjen
hogy ujjaid finom táncán
a semmi zománcán
eltűnjek végleg

86.

voltál e hang
és erdőnyi nagy terem
és voltál e harangláb
mely átgyalogol a réteken
hol karod kötél
és zúg a menny
és voltál e hold
fénytől lukacsos
gyönyörök néma ásítása
hulló angyalok augusztusi éje

füleltél és gyalogoltál
te erdő te rét te harangláb
hol a semmi melege dajkált
hol tétova hang volt a párnád
tenyérnyi ég volt a dunyhád 

5.

van egy olvasat és
minden valami más
béke vagy talány
engem ír makacsul
hogy ne legyek

84.

ősszel a virág lelke bogárbáb lesz
olyankor vándor bábosok járnak a réteken
de lábujjhegyen ám
piros harmat csendül lépteik nyomán
s mielőtt minden hang
hallgatva hallgatna
valaki vonót hasít a télből
lágyan a burkon áthajolva
hallod te is
a föld hegedül