82.

utolsó menedékem
árnyaink könnyű melege a puszta földön
hogy zöld képe volt egyetlen fűszálnak is
s miként testvér testvér kezét bocsátja el
csak tapogatok a forró sötétben
láva levegőm hull alá
pernye meg inggomb
tüdőm a tetőm