Vogel Róbert
2016. május 5., csütörtök
8.
az öregség fogoly
nincs madár
ki röpte lenne
fellegeket rejt
mint az ég
mit öle takar
annyija van
annyira él
szárnyak vergődnek
a szájban
áthatólhatalan
minden tükör
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése