Vogel Róbert
2016. május 5., csütörtök
68.
szitává lőve a ház
benne a lélek feldagad
de lábra áll
a lőtt sebeken át kilát
látja a csillagokat
az arcokat
a kezeket
égtájak kötélzeteit
lélegzetébe tapadnak az utak a fák
figyel
és lassan elvérzik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése