4.
valahol bent lent
mélyebben a kerti fáknál
hol az ős birs terem
hol hirtelen fűjű vággyal
csontba ereszkedik a táj
varázsszó a szó
elfeledve már
nyitni-kék nyitni-kék
miféle pőreség
dúl a dalban
pőre láng
mind mi énekel
szedd fel a szemet
ne maradjon szó
szál szó szárszó
szóvirág-dadogás
csak az ütem maradjon
valahol bent lent
kalimpa dobolás
8.
az öregség fogoly
nincs madár
ki röpte lenne
fellegeket rejt
mint az ég
mit öle takar
annyija van
annyira él
szárnyak vergődnek
a szájban
áthatólhatalan
minden tükör
9.
vadvirág-nyár
szellő hívta este
vonatom zakatol
fekete
fekete
napnyugta korom-üledék
a szám
Bakony-hazám
én éhem
éber éjszakám
néma őrzők
a sok halott barát
mint a te fáid
égbe temetkeznek
minden éjszakán
én vonatom
vadvirág-nyár
temet a szellő
körbe-körbe jár
7.
enged hogy üres lelkem
lepkemód válladon pihenjen
hogy szárnyam pávaszeme
bőrödön dermedjen
hogy ujjaid finom táncán
a semmi zománcán
eltűnjek végleg
86.
voltál e hang
és erdőnyi nagy terem
és voltál e harangláb
mely átgyalogol a réteken
hol karod kötél
és zúg a menny
és voltál e hold
fénytől lukacsos
gyönyörök néma ásítása
hulló angyalok augusztusi éje
füleltél és gyalogoltál
te erdő te rét te harangláb
hol a semmi melege dajkált
hol tétova hang volt a párnád
tenyérnyi ég volt a dunyhád
5.
van egy olvasat és
minden valami más
béke vagy talány
engem ír makacsul
hogy ne legyek
84.
ősszel a virág lelke bogárbáb lesz
olyankor vándor bábosok járnak a réteken
de lábujjhegyen ám
piros harmat csendül lépteik nyomán
s mielőtt minden hang
hallgatva hallgatna
valaki vonót hasít a télből
lágyan a burkon áthajolva
hallod te is
a föld hegedül
83.
tudod milyen ízű vagy
mandula ízű
és nyár-eső vagy
és görögtűz
őszi éjszaka varázsa
néma vagyok
némán forgatlak számban
némán szólongatlak
te mandula ízű nyár-eső
te görögtűz
te őszi éjszaka
gyúlt varázsa
82.
utolsó menedékem
árnyaink könnyű melege a puszta földön
hogy zöld képe volt egyetlen fűszálnak is
s miként testvér testvér kezét bocsátja el
csak tapogatok a forró sötétben
láva levegőm hull alá
pernye meg inggomb
tüdőm a tetőm
79.
meghal a meggy a szádban
félek félnapokra olvad a holnap
és kristályos édes levet olvaszt
a húsos tél
meghal a meggy a szádban
akár ha nem is volnál már
és nem eszem és meghalok én is
micsoda napra ébredek még is
csak ne láss
csak meg ne érints
81.
padlás
szent moly sötét
fészek fosztó hosszú idők
hideg fagyott nyesett fények
odaűzik az egereket
száradó fényteli magok
szellőzik az éhség gyalogoló tavaszt
árny szép kar égi keresztje
tetőd lom alattad
látom szőkeséged
lányhajat bogozó hosszú lépcsőd
és cirmos árnyad a menekvő csodáknak
nagy nyarak nagy égi árka
temető telek álma vagy
padlás
szent moly sötét
78.
tavasz van
elnyúlt messzi keret az ablak
égi erek az elfolyó üvegen
a falak is mély rajzok
oly tágak
egymásba simuló tájak
emelem kalapom
felfedem magamat
semmim sincs
minden minek medre volt
felver itt dobol
indulnom kell
indulok
az utat is viszem magammal
77.
bor és nyers ugorka levén
élek én
nyitott szemmel alszom
mint a Nap
lebbenő moly-szín porzománc
kerítésfák
levélke arcok
vigyáznak reám
76.
bárhol lehetsz idegen
olyan vagy mint varrat
az ingeden
tudok én olyan mosolyt
égi tisztát
olyant ki moss rám
és étkét hordja tenyere magasán
nehéz fáradt a kéz
csak oltalma könnyű
mint fák tetején
a hajnali méz
75.
tényleg csak van
hogy tudhatom
csak figyelem éppen
a zavart szegénység
hogy épül oszlik bennem
s miként lesz óriás a nincs
hogy szeretsz
74.
ha ölelnélek is
mivé lennél fiatal nyár
megterítesz bőrödön
fénnyé szaladsz
s csak felkacagsz
ha ölelnélek is
mivé lennék
hűs árnyad csupán
lombos fák alatt
73.
szép reggelt rokonka
nem pörgetek büntit
sarokból sarokba
szép reggelt kímérde
fölkeltél e napfölke
72.
tél van
súly nehéz ég alá
madár-este ül
kék este
csukott szemű este
moccanatlan vibrál
a madár teste
71.
ezen a szép napon
születő világban
tenyered csillagos ívén
Nap és Hold közé zárva
eszem a mindent
sosem fogy el
néha engeded
hogy fényküllőiddel
átkarikázzak a völgyeken
70.
bőröm körei
hogy fút az őszbe mind
bársony napkorong gurul hátamon
darázsmag lakta gubacs
gurulok és szállok
szőke széllel vöröslő egekkel
madarakkal tört levelekkel
fény hátára fekszem
csapatos sereggel
69.
milyen is a csönd
a könny
a gyöngy
sikátor édes közöny
hull barna hajlatod
csak vagyok
csak vagyok
68.
szitává lőve a ház
benne a lélek feldagad
de lábra áll
a lőtt sebeken át kilát
látja a csillagokat
az arcokat
a kezeket
égtájak kötélzeteit
lélegzetébe tapadnak az utak a fák
figyel
és lassan elvérzik
67.
havazik a város felett
forró nyári zápor zúg
kezek ölelnek
arcok kilincsek
s mire este lesz
vendég is lesz
valaki ül a fotelben
valaki fekszik az ágyon
valaki épp belép
valaki épp kinéz az ablakon
és gyerekek esznek az asztalnál
és szakad a hó
megül az ablak párkányán
a plüss párnákon
a falon
a képeken
apa szemüvegén
dől a hó
hazatérő álom
arca meleg porcelán
kis keze
édes nádi gyökér
66.
tenyered temető
kő és víz
álló világ vagy
testetlen zokogás
árnytalan fekete fa
tenyered temető
kő és víz
fehér
fehér vagyok
legbelül
65.
tél van
a télben is szinkópa
a reggeli tej
a közös vaj
64.
egész nap esett
a magtár üres
március elvitte az utolsó magokat
az eső kizöldül
a korlát
az ablak
az arcod éle
a nevetés
papa a porólon
bádogdob a platán alatt
a lépcsőház
a lekvárfoltos délután
madarak röpte
hegedű húrjai
áznak
63.
pihi papír
dupla kés
szót szór
csévélő éhség
kereszt-kalász
minden sorompó
de fröccsöz a dal
nyári átjáró
61.
éjszakáim távoli világosak
mély közeli kékek
elég otthonosság ez
hogy magam lehessek
59.
hogy bámul utána
a régi a lusta kert
hogy jár utána
örök délutánba
a néma ház
térül fordul tarka képe
haja
szoknyája szaga
diólé barna bőre
forog könnyű lépte
örökkön való dallam
örök idegenbe
ki volt
mi volt
búcsúzott
vagy épp most érkezett
egy lány
cigánylány
asszonylány
tánc és ének
59.
olyan most az arcod
nevet kér
szólást
születést
s ha kész minden rész
felizzik mint a nevetés
57.
jó így
még is így
szimbóleumba
te bele bala
légy a reggelim
szeretlek édes
kés és villa
te édes szamóca
légy a hegedűm
57.
hozott kabátban
hideg
ideg ellen
kettős méltóságban megférünk
éj melege madárvázad
reggelente elrepül
55.
ha minden kavicsom
birtokába lehetnék
vadak sós szárnyai alatt
szem szelíden sütném
édes gesztenyém
gyermeki önmagam
55.
éhség
álmos tavi lábos
elmerül vagy felrepül
54.
napsütötte vállán
bolondos boldogult árny
asztalán fehér damaszt
tányérján göngyölt felsál
édes szája íve
csak öregként volt haragos
néha mintha csak összebeszélnénk
nem vettünk szánkba falatot
53.
lásd ágbogas
köszönt a messze
tivornya szalagos ősz
jó lenne szökni
látatlannak
szélnek lenni
zörgő levél kint
bent üres kabát
vasszeg fogason
lóg a nyár
52.
rég volt már
ez a fájdalom előtti
utáni semmi
ez a babonás csend
ez a kint és a bent kaleidoszkópja
de jó így gyógyulni
semmiről sem tudni
a végtelen gyúl így fel
és alszik is el
aludni
aludni
aludni
51.
a láthatatlan embernek
szabad szállása van
és tág terű egy darabka kenyér
házak mentén
mint jóllakott bálna
úszik a kövek között
hinnéd itt éjszaka süt a Nap
az otthontalan ég alatt
itt jársz
önélező dércsipkés kések
járdavirágok csiklandozzák talpadat
