78.

tavasz van
elnyúlt messzi keret az ablak
égi erek az elfolyó üvegen
a falak is mély rajzok
oly tágak
egymásba simuló tájak
emelem kalapom
felfedem magamat
semmim sincs
minden minek medre volt
felver itt dobol
indulnom kell
indulok
az utat is viszem magammal