51.

a láthatatlan embernek
szabad szállása van
és tág terű egy darabka kenyér
házak mentén
mint jóllakott bálna
úszik a kövek között
hinnéd itt éjszaka süt a Nap
az otthontalan ég alatt
itt jársz
önélező dércsipkés kések
járdavirágok csiklandozzák talpadat